Péntek reggel sűrű köd telepedett Bécs külvárosára. A Práter-stadion mintha azt várta volna, hogy a csípős szél végre odébb fújja a tejszínű párát, s újra megmutassa impozáns kinézetét. A csütörtök este még színes fényben úszó barátságos aréna péntekre zord volt és rideg. Az építményt nem vették körbe kis bódék, ahol sült gesztenyét lehetett kapni, az ajándékboltok sem pompáztak lila-fehér színekben, és a környékbeli presszók előtt sem gőzölgött a poharakban a forralt bor.

Mintha az időjárás is megérezte volna, hogy a csütörtök esti Austria Wien–Sparta Praha UEFA-kupa-mérkőzés után (0–1) nincs miért napsugarakat küldeni az Ernst Happel Stadionra: a bécsi csapat elszenvedte harmadik vereségét a sorozatban, és pont nélkül szerénykedik a tabella utolsó helyén, s a záró forduló eredményeitől függetlenül már kiesett az F-csoportból.

Így nem is csoda, hogy az osztrák fővárosban nem találkozott az ember lila-fehér szerelésben díszelgő szurkolókkal, és nem látta, amint a helyi fanatikusok büszkén mutatják ujjaikkal a csehek elleni összecsapás végeredményét. Tegyük hozzá, néhány hónappal ezelőtt kiderült, nem életbiztosítás az Austria Wien dresszében korzózni Bécsben, legutóbb például a csapat másodedzője járt pórul, aki éppen egy olyan kávézóban olvasta az újságot, amelyben néhány Rapid-szurkoló töltötte a szabadidejét...

Akárcsak az Austria-rajongók, úgy Sáfár Szabolcs, az együttes magyar kapusa sem volt jó kedvében, amikor a csütörtöki mérkőzésről kérdeztük.

„Ezt a meccset csak a prágaiak élvezték – mondta a vereségről Sáfár Szabolcs. – Tudtuk, hogy nem mi leszünk a mérkőzés esélyesei, hiszen az egyébként sem túl acélos csapatunkból négy-öt kulcsjátékos is hiányzott. De mindegy, most már nem érdemes ezzel foglalkoznunk, kiestünk az UEFA-kupából, úgyhogy az a dolgunk, hogy az osztrák bajnokságban kapaszkodjunk minél feljebb a táblázaton. Hozzáteszem, a nagy kudarcok ellenére élmény volt a nemzetközi porondon szerepelni: még most is borsódzik a hátam, ha az AmsterdamArenára gondolok, ahol majd ötvenezer néző előtt futballoztunk. És ne feledjük, hogy még utazunk Barcelonába, ahol az Espanyol vendégei leszünk. Halkan jegyzem meg, ha úgy teljesítünk, mint a csehek ellen, rendesen kitömnek majd bennünket a spanyolok.”
Ám még mielőtt bárki azt hinné, Sáfár Szabolcs élete csupa kudarc Ausztriában, gyorsan jegyezzük meg, hogy az Austria Wien idei halványabb produkciói ellenére a magyar kapus jól teljesít, és a drukkerek egyik legnagyobb kedvence. Arról nem is beszélve, hogy a Sáfár család remekül érzi magát Bécsben.

„Szeretjük a várost, és közel vagyunk Magyarországhoz. A gyerekek már kezdik beszélni a nyelvet, a nagyobbik lassan kijárja az óvodát, a kicsi pedig most készül a kiscsoportba. A feleségem is jól érzi magát, nekem pedig ott a Duna Televízió adása, amely minden héten közvetít egy magyar bajnoki mérkőzést.”

Persze a legszívesebben akkor ül a televízió elé Sáfár Szabolcs, amikor korábbi szeretett csapata, a Vasas játszik, akkor ugyanis úgy érzi, mintha a helyszínen, a lelátón szurkolna.